Cassian Maria SPIRIDON
Nem létezik
(Nu există)
nem létezik a költőnél hazugabb lény a földön
amikor azt mondja/ szeretlek/ ne hidd el
az ő fejében már egy másik sor következik
biztos lehetsz benne/ sokkal fontosabb
mint az a fennkölt vallomás
(ami elég furcsa/ az igaz/ egy olyan
költő szájából aki/ valamennyit is ad magára)
nem kell hinni neki soha
még saját magát sem
tudja szeretni
nem hisz és nem bízik
saját álmaiban
lemészárolja/ kicselezi
versekbe száműzi őket
hogy kényelmesebb és álmatagabb
életet éljen
miközben mások ébresztőjének hiszi magát
és gyakran az is/
azoknak akik képesek hinni benne
amikor ordít: nagyon fáj/
egyadta seb a lelkem
kérem/ el ne higgyék
nyugodtan/ hazudik mint a vízfolyás
elhagyta rég a lélek
az énje elporladva
szállt rá a rét füvére
de ne feledjétek
őrületét sohasem rejti véka alá
megérti s hazudik újra
Ma
(Azi)
csúnyán nézünk a másik szájába
látjuk az űrt ami vár ránk
csodálkozva figyeljük az éppen
születő lelket
de nagyon fáj az ördögi bordánk
míg hallgatod hogy nő a fű
a könnyekkel terhes
misztikus éjben
Uram/ bocsáss meg
foltra folt/ vagyunk mi mind
felfénylő testeden
az életről neked
csodás emlékeid lehetnek
ha megéneklik a kerubok megfeledkeznek Rólad is
Nincs időm...
(Nu am timp...)
Nincs időm az élményeket
rendesen végigélni
saját lelkem fölé hajolva
nincs időm
elkapott az
idegen állat
nincs időm létezni, figyelni
mikor a szörny a tarkómra szuszog
nincs időm
gondolkodni sem
karma a húsomba vág és
bőröm elrejtett arcára ír
Olyan csodás...
(Minunat e...)
olyan csodás felébredni reggel
(ha tudod, hogy a sereg csak parancsodra vár)
de
sátradból kilépve senkit sem találsz
elhagyva/ megcsalatva újra
nyeregbe ülsz és
egyedül
kardoddal kezedben
és egyedül is szembeszállsz az egyre nagyobb ellenséges sereggel
a reggel
fényes és hideg
tiszta az ég
fűvel és harmattal teltek a mezők
közömbösen magaslanak a hegyek
a csillagok hullásra készen
a tüdő illatokkal telik meg
a ló csak vágtat hallhatatlanul
a távolban felcsendül
a kakas éles hangja
Semmi se dúl fel
(Nimic nu tulbură)
ha eljön a vég/ kérdezed
milyen lehet az arca?
ránk zúdult a pusztulás
és emlékeink
mint a homok egy belső Óceánban
amelyre könnyek hullnak gurulva
egyik a másik után
vak fájdalom/ marcangolja
a Holdat/ egy hatalmas réztálat
hallani/ amint rázuhannak
egyik lélek a másik után
mint az eső
és te/ még csak most kezdtél el szeretni/
amikor minden elveszett
most kutatsz utánam
az idő erős vizétől beomló tettek és események között
halott szárnyú jelenben élünk
a hegyek és a városok elporladnak
hajnalig/ mint mindig
ugyanaz a csillag világít
a bolygót körbelengő
fájdalmakra és örömökre érzéketlenül
drámák nélkül az élet olyan egyszerűnek tűnik
mint tenger amit/ nem érint a vihar
és a só nyugodtan ülepszik le a mélyben
semmi se dúl fel úgy mint az élet
Az álom és az angyal csatája
(Lupta între înger si somn)
Az angyal látta, hogy álomra vágyom
beismertem/ igen! kell nekem az álom
mit akarsz még?/ nekem kell
erre az angyal nesze
az álomra csapott
nesz és nesze megint!
a szemre/ a szájra
megpróbáltam felébredni/ megpróbáltam felébredni
minden erőmmel
de így kiáltott az angyal: álomra van szükséged
nem látod/ kell neked hogy az elméd mélyén csatázzak
A bűn útja
(Calea vinei)
1. halálos
kalandokkal tűzdelt út ez
és nem is sejtem, hogy mind az enyém
számtalan füttyszó
faltörő kosok csapásai
egészen amíg
valami gonosz lelegel
örömmel hegyezem mindkét fülemet
a rágás hangjaira
és arra gondolok
hogy került az én hátamra a fű
mit keres itt ez a fűevő állat
2. tudom, hogy nem lehet
mindig tisztán átjutni
(tetteid ellenére,
érzéseiddel/ vágyaiddal szemben)
annyi bűnös esemény hamuján keresztül
úgy, hogy a húsod a szemed/ a bőröd
tiszta legyen/ tiszta maradjon
szomorú az élet bűntelenül
úgy élni le az egészet/ mint egy papír
amelyen senki se hagy tintanyomot,
amelyen senki sem dönt el sorsokat
nem vegyít hősi tetteket épp ugyanolyan
emberi hibákkal
nem tárja ki a lelkét
nem tárja ki élete szárnyát
Traduceri de Zsolt KARACSONYI
